Karrier kalandozásaim 3/1 — totális tévút

Karrierváltós kalandozásaim…Botladozásaim…Útkeresés… Ha benne vagytok…kezdjük.

3 részben szeretném megmutatni Nektek, hogyan alakult nálam a totális eltévedés, az útkeresés és megtalálás. Mindenképpen tanulságos.

1. Rész:
Főiskola után kezdőként úgy gondolkodtam, hogy bármi jó lesz, csak szerezzek tapasztalatot és keressek pénzt. Ezzel a mindset-tel sikerült is egy “szuper” kezdőállást kapnom, értékesítési asszisztensként.

Maga volt a rémálom. Persze csak nekem. Messze volt, tapasztalatlan voltam, olyan feladatokat kellett ellátnom, amihez se kedvem, se “tehetségem” nem volt. Táblázatok, kimutatások. Még a hideg is kiráz.

Eredmény? Totális széthullás, érdektelenség, annak a magasfokú érzése, hogy béna vagyok. Most már tudom, hogy nem erről volt szó. Csupán arról, hogy nem a helyemen voltam. Nem azzal foglalkoztam, amiben jó vagyok, amit szeretek, ami könnyen megy.

Az a helyzet, hogy nagyon sokan bennragadnak ebben a szituációban. És úgy húznak le éveket/évtizedeket, hogy a munka kikészíti őket. Sokszor nyugtatjuk magunkat, hogy nem baj, legalább van munkánk, annyira nem is rossz stb…De mégis szenvedünk. Kikészülünk. Belefáradunk. Kiégünk.

Szerencsére felismertem a helyzetet, kb. 2 év után váltottam.
Hogy mire? Ugyanarra, pepitában. De legalább már közelebb volt a lakhelyemhez, a kollégáimat is szertetem. De az alapszitu ugyanaz volt.

Senki nem mondta, hogy lehetne teljesen mást is. Honnan is tudhattam volna, hiszen ez volt a menetrend. Kikerülni a suliból, szívni néhány évig, majd szépen lassan haladni a “ranglétrán”. Mindaddig, amíg elmész szülni, utána még nehezebb a helyzet, mert ott van 1-2 gyerek, akik felváltva betegek ugyebár.

Velem is pont ez volt. 1 dolgot kivéve: 100 %-ig tudtam, hogy a gyerekek után nem akarok visszamenni a multikörnyezetbe dolgozni. Hogy egész nap egy irodában üljek, azt se tudom milyen idő van kint, hogy olyan munkát csináljak egész nap, amitől a hátamon is feláll a szőr, hogy lemaradjak a gyerekek óvodai eseményeiről, mert éppen túlóráznom kell , amiben alig várom, hogy vége legyen a napnak stb… Nem. Ezt nem akartam.

Elhatároztam, hogy a saját lábamra állok és hogy amire a lányom 3 éves lesz, lesz egy olyan hivatásom, amibe bátran lépek bele és mondok fel a munkahelyemen. És pontosan így is lett. 🙂

Egyszerűen tudtam, hogy mit nem akarok és azt is, hogy mit IGEN. Bár még fogalmam sem volt, hogy mihez fogok kezdeni, az elhatározás sziklaszilárd volt.

Aztán elkezdtem gondolkodni… Folyt. köv. hamarosan

Vagány vagy könyvösszefoglaló

Vagány vagy könyvösszefoglaló

A Vagány vagy című könyv az egyik nagy kedvencem. Egy amerikai írónő, Jen Sincero írta, aki azzal vált híressé, hogy 40 éves kora után jött arra rá, hogy mennyire lúzer módon éli az életét és ezután egyszerűen eldöntötte, hogy változtat ezen. És változtatott is, nem is akárhogy. 

A könyv egy igazi inspiráció és motiváció arra, hogy hogyan kerekedj felül a saját korlátiadon és lépj annak érdekében, hogy az életed olyan legyen, amilyet szerepel. Mindezt iszonyatosan könnyed és vicces hangnemben.

Könnyen olvasható (akár angolul is) és feldolgozható tartalommal bír. Én imádom. A könyvet is és az írónőt is. 

Lássuk miről is ír részletesebben:

A fejezeteknek elég elvont címeket adott, így abból aztán nehéz kideríteni, hogy miről is szól az adott fejezet. Ezért aztán mindenképpen el kell olvasni 🙂 . 

Ahogy az lenni szokott az első fejezetben azt taglalja, hogy honnan erednek a korlátcink, hol szedtük össze őket és hogyan hatnak a mindennapjainkra. 

Szó esik még arról, hogy a világunkban minden energia, így energiákban kell gondolkodnunk. Beszél az Univerzumról, aki rárezonál arra a frekvenciára, amin Te éppen vagy. Éppen ezért fontos az energiaszintünk karbantartása. 

Buzdít, hogy csatlakozzunk mi is a Forrás energiájához, kapcsolódjunk önmagunkkal és erősítsük a hitünket:

“Arról van szó, hogy a hited erősebb a félelmeidnél”

Kitér még annak a fontosságára, hogy mit hiszünk el magunkról. És persze biztosít minket arról, hogy ennek formálása a mi felelősségünk.

Az egész könyvet amúgy áthatja a könyv talán egyik legfontosabb üzenete: “szeresd magad”

Ennek külön fejezetet is szentel. 

Hogyan is lehetséges ez?

  1. Értékeld a saját különlegességedet
  2. Merülj el a megerősítésekben
  3. Csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz
  4. Találj helyettesítőt: tudatosítsd a hangot a fejedben és hallgattasd el
  5. Felejtsd el az önmagad felett ítélkező humort
  6. Engedd be a szeretetet
  7. Ne hasonlítgasd magad másokhoz
  8. Bocsáss meg magadnak (extrém fontos)

A következő fejezetben a meditáció fontosságáról esik szó: egyszerűen és vidítóan ír a témáról. 

Majd előkerül a másik legfontosabb üzenet:

“A gondolataink által teremtjük meg a valóságunkat).

Vagyis: teljesen mindegy, hogy milyen a jelenlegi valóságod, ha arra a dologra fókuszált nagyon, ami számodra a legfontosabb (az írónőnek az, hogy pénzt keressen), akkor az manifesztálódni fog. Persze, csak ha teszünk érte. 

Minderre tippeket is ad:

“Kérd és megadatik”

“Tégy úgy, mintha”: tettesd, amíg nem sikerül 🙂

“Fejleszd a környezeted”

“Vizualizálj”

“Vedd körül olyan emberekkel magad, akik úgy gondolkodnak, ahogy te”

Külön fejezetben taglalja a hála fontosságát is:

“Ha hálás vagy, a félelem eltűnik és megjelenik a bőség. “

Aztán rátér arra, hogy hogyan befolyásolnak bennünket a korlátozó hiteink és hogy hogyan kerekedjünk felül ezeken:

“Figyeld meg a történeteid”

“Figyeld meg mit nyersz a történeteidből”

“Szabadulj meg a történeteidtől”

“Lépj tovább”

Aztán a félelem is terítékre kerül természetesen. Hiszen ez a legnagyobb mumusunk.

A félelmeid túloldalán van a szabadságod. Hogyan kerekedj felül?

  • Elemezz egy régi félelmedet. Mennyire volt félelmetes akkor? És most?
  • Fordítsd át a félelmedet: kezdd el elemezni. Mitől félsz igazán?
  • Add át magad a pillanatnak: Most jelen pillanatban van valami, amitől félsz?
  • Állítsd meg a hülyeségáradatot

És még egy nagyon fontos dologról szó esik. A döntés fontosságáról. Hogy igazából minden ezen múlik. Hajlandó vagy meghozni a döntést, hogy megváltoztasd az életed?

Összességében attól még, hogy az írónő fő célja láthatóan a pénzcsinálás volt és sokat beszél erről is a könyvben, azt gondolom, hogy mindenki megtalálja a maga üzenetét benne. Az is aki fogyni akar, az is, aki élete párját keresi, az is, aki sikeres akar lenni a munkájában, bárki, aki hajlandó dolgozni ezekkel az alapdolgokkal, amikről a könyvében ír. 

Nekem ez a könyv, egy alapkönyv. Azoknak ajánlom leginkább, akik az önfejlesztésük elején járnak, de mégis nagyon elhivatottak. A könyvből valahogy elhisszük az, hogy tényleg bárkinek sikerülhet minden. Talán ezért is annyira nagyszerű. Egyszerű, de mégis nagyszerű.

Érdemes elolvasni a további könyveit is Jen Sincero-nak, amik a szokásokról és a pénzügyi bőségről szólnak. 

Miért nem “csak” egy utazás?

Világ életemben utazni vágytam. Kiskoromban folyton bújtam a földrajz atlaszt, mi hol van, kik élnek ott, milyen a táj, milyen állatok élnek ott. Aztán ahogy nagyobb lettem, valahogy ez a kíváncsiság elmúlt. Vagyis pontosabban nem múlt el, csak elfedte más. A tanulás, a bulizás, a párkapcsolatok, aztán később a család.

Valahogy minden fontosabb volt. És ez így volt rendjén. Aztán ahogy átmentem különböző életszakaszokon (lányból anyává, aztán anyából nővé – erről később még írok) kezdett újra előjönni bennem a vágy az utazásra. Na nem a “bícsen” sütkérezésre gondolok…

És most, hogy itt van (mondhatom, hogy a manifesztációm eredménye), beijedtem tőle. Egy sor nagyon erőteljes korlátozó hitemet kell magam mögött hagynom, hogy meg merjem lépni.

Akinek van gyereke az tudja, hogy kisgyerekkel utazni az nem nyaralás és nem is pihenés. Az kő kemény meló és energia. Mindig ábrándoztam róla, hogy milyen jó lenne kettesben is pihenni. De ez kisgyerekekkel nem volt megoldható számunkra.

Ezt az utazást gyerekek nélkül tervezzük. Először, mióta megszülettek. És ez nagyon ijesztő. Elutazni egy másik országba úgy, hogy ők itthon maradnak… Na ezzel a gondolattal meg kellett birkóznom. Elkezdtek előtörni a “mi van, ha…” típusú gondolatok. Vagyis a félelmeim.

Az elmém elkezdett szórakozni velem. A végén majdnem lemondtam. Napokig dolgoztam ezzel, mire túllendültem. A félelem pont ezt teszi. Megakadályoz abban, hogy megtegyünk olyan dolgokat, amikre vágyunk ugyan, de ismeretlenek számunkra. És ha hagyjuk, soha nem tudunk szintet lépni, ott ragadunk a félelmeinkben dagonyázva.

A múlt évem pedig pontosan erről szólt és pontosan ezt nem akartam újra. Szóval utazunk! 🙂

A másik korlátozó hitem ezzel kapcsolatban a sokunk által ismerős: “Nem engedhetem meg magamnak.” szöveg. Ez nekem nagyon erősen jelen van, még a gyerekkoromból hozom és keményen dolgozok rajta.

Sokszor előfordul az, hogy valamiről azt hisszük, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Aztán mégis megtesszük, meglépjük és kiderül, hogy mégis megengedhetjük. Megtesszük és nem történik semmi. Úgy értem ugyanúgy megy tovább minden. Sokszor észre sem vesszük a kasszánkon. (kisebb dolgokra gondolok itt inkább)

De mégis olyan mélyen ott van az a hit. Mert megszoktuk. És tele vagyunk ilyen felesleges korlátozó “szokásokkal”, mintákkal.

És akkor még ott van az a cukiság is, hogy félek a repüléstől. Igazából, ha jól belegondolunk, nem is igazán a repüléstől félünk, hanem csak nem szoktuk meg. Az ismeretlentől félünk.

Sokszor azt hisszük, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem érdemeljük meg, hogy nem vagyunk képesek/érdemesek rá, hogy félünk tőle és még sorolhatnám. A helyzet azonban az, hogy ez csak akkor derül ki, ha megtesszük. És ez kényelmetlenséggel, akár frusztrációval járhat az elején. Aztán ezt is megszokjuk, hogy mégis megérdemeljük, képesek vagyunk, megengedhetjük stb…Minden így működik. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk (ez mindenkinek mást jelent), az kell, hogy feszegessük a határainkat, sőt lépjünk túl mindig egy picit. Csináljunk olyan dolgokat, amiket eddig nem.

Sőt! Élvezzük azokat.

Így történt hát, hogy utazunk. Ketten a férjemmel. 22. “járási” (tudom, durván hangzik) évfordulónkra ajándékba. Csak mert a 20.-at elmosta a Covid. És a 21.-et is.

41 éves vagyok. A gyerekek már nem igényelnek állandó jelenlétet. Mire várjunk? Erőm és energiám teljében érzem magam. És a férjem is. És ennyi év után is vágyunk kettesben lenni. Megérdemeljük, képesek vagyunk és megengedjük magunknak.

Mi a csuda az a manifesztáció?

Lehet, hogy nem is tudsz róla, de Te is csinálod. Egész életünkben manifesztálunk.

Lehet, hogy tudat alatt, de az is lehet, hogy tudatosan. 🙂

Ha nagyon röviden és egyszerűen akarnám megfogalmazni, a manifesztáció vágyainkat és a hozzá kapcsolódó tetteinket jelenti. 

Nézzük meg pontosan mit is jelent ez. A manifesztáció egy folyamat és egy csomó dolgot magába foglal. A lényeg azonban az, hogy bármit, amit elképzelünk, azt megteremthetjük a fizikai valóságban is. 

Tehát, ha én például könyvet szeretnék írni, akkor nem elég vágyakoznom rá. Nem elég elképzelni, gondolataimban dédelgetni, hogy egyszer majd csak megvalósul. Jó lenne, de nem így van.

Ahhoz, hogy ez sikerüljön tennem is kell. Nem is keveset, hiszen egyenlőre fogalmam sincs, hogy hogyan is kellene könyvet írni. Mégis, vajon ezért lehetetlen ez számomra? Közel sem. 

Mindösszesen annyi kell, hogy megteszek és megtanulok mindent a könyvírással kapcsolatban. És ha valóban elég mély az elhatározásom, a vágyam, akkor addig fogok dolgozni, amíg egyszer csak ez meg nem valósul. Elvégre az írók is megírták első könyvüket úgy, hogy előtte még soha nem írtak. Ennyi. 🙂

A manifesztációs folyamat során nagyon fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, a céljainkkal, vágyainkat. És azzal, hogy miért is szeretnénk elérni valamit. 

Ha ez megvan, akkor egy rakás korlátozó hiedelmünket kell felülírni ahhoz, hogy ezek ne akadályozzanak bennünket a megvalósításban. 

Meg kell tanulnunk mindent, tapasztalatokat kell szerezzük, néha el kell buknunk, még többet felállnunk és tovább folytatni az utunkat. 

Meg kell erősíteni a hitünket önmagunkban. Nagyon sokszor ez akadályozza meg, hogy elérjük a céljainkat. Nem hiszünk igazán magunkban. A jó hír viszont az, hogy vannak módszerek ennek legyőzésére. 

És ha már tudjuk, hogy mit akarunk és nem korlátozzuk saját előrehaladásunkat, akkor már csak meg kell tudnunk határozni lépésről lépésre, hogy mi mindent kell megtennünk az ügy érdekében. 

Bonyolultan hangzik? Elsőre lehet. De benne lenni csodálatos! Közelebb kerülünk önmagunkhoz, tisztán látjuk magunkat és tetteinket (mit miért csinálunk, vagy miért nem). Elkezdünk hinni magunkban, megnő az önbizalmunk és mindig (remélhetőleg) tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk. 

A manifesztáció nem egy spirituális varázslat. De nem árt, ha hiszel abban, hogy a világ egy csodálatos hely. És nem azért születtünk ide, hogy szenvedjünk. Hanem azért, hogy jól érezzük magunkat és olyan dolgokat csináljunk, amit szeretünk. Hogy nevessünk, hogy szeressünk, hogy tanuljunk és fejlődjünk. 

Ezt kívánom én MINDENKINEK!!!

Kifelé a gödörből lépésről lépésre (ahogy nekem sikerült)

Szeretném megosztani Veletek azokat a dolgokat, amik nekem segítettek kimászni a saját gödrömből, elengedni a félelmeimet, aggódásomat, hátha Nektek is segít majd. Ezek olyan egyszerű dolgok, amikhez semmi sem kell igazán, csak elszántság. És ha végigmész ezeken a pontokon, lehetetlenség, hogy nem fogod sokkal jobban érezni magad. 

  1. Döntsd el, hogy elég volt. 

Néha kell szenvedni és megengedni, hogy fájjon. Kell, hogy megéljük és átengedjük magunkon az érzelmeinket. Ez teljesen természetes. A baj csak akkor van, ha túl sokáig maradunk benne. Ha már úgy vagy, hogy készen állsz elengedni a fájdalmat, DÖNTS! Egyszerűen döntsd el, hogy elég volt, nem szolgál ez már tovább téged és új utakra szeretnél lépni. 

  1. Vállalj felelősséget. 

Az a helyzet, hogy senki nem fog jönni, hogy megmentsen. Senki nem fogja megoldani helyetted. Minden csak rajtad fog múlni. Az is, ha benne maradsz és az is, ha elhatározod, hogy kijössz belőle. Csak TE tudod megtenni ezt, senki más. Ezt kérlek lásd be. 

  1. Válts fókuszt, tűzz ki célokat.

Ha már eldöntötted, hogy bárhogy is, de kikecmeregsz a pocsolyából, tűzz ki magadnak célokat. Legyen egy pozitív jövőképed, amiért elkezdhetsz dolgozni. Ami nagyon fontos Neked. Ez lehet az is, hogy “kimászol a gödörből”. Vagy hogy munkahelyet váltasz, elindítod a vállalkozásodat, visszatalálsz az igazi önmagadhoz…Bármilyen cél lehet, a lényeg, hogy számodra fontos legyen. 

  1. Kezdj el sportolni. 

A sport nem csak a fizikális egészségünkért fontos, de a mentális egészségünkért is. Kikapcsolja az agyat. Egyszerűen nem hagyja, hogy gondolkozz, aggódj. A legjobb, ha szabadtéri a sport, mert akkor még egy csomó oxigén is kerül a szervezetedbe, amitől egyből jobb kedved lesz. Még jobb, ha közösségben sportolsz. Célt és kereteket ad az elhatározásodnak. És a kapcsolódás más emberekkel csodákra képes. Főleg így covid után.

  1. Teremts kapcsolatokat. 

Az egyik legfontosabb tényező, ha jobban akarod érezni magad. A covid elszeparálta az embereket egymástól. Kevesebb lett a személyes találkozás. Találkozz személyesen a barátaiddal, szervezz kirándulást, vagy csatlakozz be valakihez. A legjobb: új barátokat szerezni. Ez mindig lehetséges. Felnőtt korban is. Csak nyitottnak kell lenni hozzá. 

  1. Legyél hálás.

Akkor fogsz tudni “sikeresen” az utadon. Ha nem azt várod, hogy már ott legyél a jövőben, ahol már tuti kánaán minden. Nem. Itt és most is jól kell tudni érezni magad. Hálásnak lenni azért, amid már most is megvan. 

Látod a csodákat az életedben? Val hol laknod? Van mit enned? Vannak ruháid, családtagjaid?  Vagy egy egészséges tested, ami elhozott idáig? Jahh, hogy nem tökéletes?! Mindegy. Szeresd. Kívül belül önmagadat. 

  1. Szeresd azt az embert, aki vagy.

Ez a legnehezebb sokszor, tudom. Hiszen annyira bénák vagyunk. Csúnyák, meg lelki sérültek, meg gyengék, meg bizonytalanok, meg lúzerek…ugye nem kell tovább sorolnom? Mindenkinek megvan a maga hülyesége, amit gondol magáról. A legfontosabb, hogy ezt át tud formálni. Kezdd el megszeretni azt a Nőt, aki vagy. A “hibáiddal” együtt. 

Legyél önmagad legnagyobb támogatója. Mintha önmagad legjobb barátnője lennél. (Tudom ez eléggé szürreálisan hangzik, de ez a titok ahhoz, hogy ne bántsd magad többé azért, mert nem vagy ilyen, vagy olyan, vagy mert nem vagy ott, ahol szeretnél)

  1. Menj ki a szabadba. 

Menj ki és legyél most egy picit másképp a szabadban. Legyél jelen. Halld meg a hangokat: madarakat, autókat, gyerekhangokat. Érezd a szellőt az arcodon. Vegyél észre olyan dolgokat, amiket eddig még nem. Személyes kedvelem: csukd be a szemed és érezd a nap melegét az arcodon. 

Mosolyogj. Figyeld meg, jobb lesz picit? El tudod felejteni az aggódást, negatív érzéseidet? Mert akkor sikerült igazán jelen lenned. 

  1. Legyen egy “túlélő” listád

Legyen egy olyan listád, amihez mindig fordulhatsz, ha nem vagy éppen a legjobb passzban. Amiről biztosan tudod, hogy ha azt csinálod, akkor jobb kedved lesz. Ami kizökkent. Egy (vagy több) személy is lehet ebben a listában, akiről tudod, hogy biztosan számíthatsz rá, ha úgy alakul. 

Személyes listám: zene, tánc, szabadtér, jóga-meditáció, beszélgetni a barátnőimmel, olvasás, séta (kutyával. De anélkül is működik :-)). 

  1. Kérj segítséget. 

Az a helyzet, hogy sokszor annyira elmerülünk a saját érzelmeinkben, hogy nem látjuk reálisan a helyzetet. Hajlamosak vagyunk sokkal rosszabbnak ítélni, mint amilyen valójában. És mivel nem érezzük magunkat túl jól, ezért nem is látjuk a megoldásokat. Magyarul: nem látjuk a fától az erdőt. 

Ne szégyellj segítséget kérni. Akár baráttól, családtagodtól, coachtól, pszichológustól. Már az sokat tud segíteni, ha csak kibeszéled magadból. 

És kérlek legyél türelmes. Önmagaddal és a folyamatoddal kapcsolatban is. 

Ez nem verseny. Nem kell semmit sem bizonyítanod senkinek. Tedd meg csak önmagadért és figyeld a változásokat az életedben.

Kiút a gödörből – 1. rész

Azt hiszem a pocsolyában való tapicskolás abbahagyásának a legjobb módszere, ha áthelyezzük a fókuszt.


“Ja, hogy ennyi!!! Köszi, akkor máris áthelyezem a fókuszt.” 🙂


Igen, tudom ez úgy hangzik, mintha ilyen egyszerű lenne. Hidd el, tudom, hogy nem az. Amikor valamiben fejtetőig vagyunk érzelmileg, akkor ott nehéz csak úgy áthelyezni a fókuszt.
Nehéz, de nem lehetetlen. Szerintem minden ott kezdődik, hogy elfogadod a jelenlegi helyzetet. Oké, ez van. Nem bántod magad miatta, nem teszel megjegyzéseket, egyszerűen elfogadod. Most ez van.
Aztán miután ez sikerült – de tényleg! Nem csak úgy, hogy azt akarod, hinni, hogy sikerült, közben meg még nem – , elkezdheted áthelyezni a fókuszt a fájdalomról a megoldásra.


Ne tedd fel többé a kérdést kérlek, hogy ez, miért pont Veled történt meg, vagy hogy hogyhogy ide kerültél újra? Ezt hagyd. Ezekek a kérdéseknek nincs értelme.
Annak van értelme, hogy jó kérdéseket teszel fel ezután. Például:
Mit tudok annak érdekében tenni, hogy kikerüljek ebből a helyzetből?
Vagy, ha ez könnyebb (nekem inkább ez vált be), elfogadod a helyzeted, magadhoz öleled, felteszed a jó kérdést ÉS új célokat helyezel kilátásba.


Azzal, hogy célokat tűzöl ki, máris áthelyezheted a fókuszod. Őszintén azt gondolom, hogy az életünk mozgatórugója az, hogy jól érezzük magunkat és hogy folyamatosan olyan külső ÉS BELSŐ célokat tűzünk ki, amelyek számukra fontosak. Amik építenek bennünket.
Érzelmileg akkor fogsz kikerülni a saját korlátaidból, gödreidből, ha belső célokat is kitűzöl. Ez kicsit spirituálisnak hangozhat (az is), de megkerülhetetlenek.


Egyszerűen ahhoz, hogy venni tudjuk életünk akadályait, elkerülhetetlen a belső munka. Hiába nem hiszel benne, hiába gondolod esetleg, hogy ez hülyeség, akkor is így van. Az utad azonban könnyebb lesz, ha elhiszed ezt. 🙂


Hogy mit is értek belső munkán?
Azt, hogy meg kell tanulnunk azt, hogy hogyan ne ragadjunk a múltban, vagy hogy hogyan ne aggódjunk a jövőn. Minden fájdalmunknak ez a 2 dolog az okozója. Ha nem vagy boldog, vagy a múltban vagy, vagy a jövőben. Ebbe most jobban nem tudok itt belemenni, de majd lehet, hogy írok róla. Nekem is sokat segített és segít most is ez a saját belső munkám.


De a lényegre visszatérve, nagyon fontos az örömteli életünkhöz, hogy legyenek céljaink. Olyanok, amelyek fontosak és amelyek örömöt hoznak az életünkbe. Tedd a szívedre a kezed kérlek. Neked most van célod? Van olyan dolog, amiért nap, mint nap teszel? Ami igazán fontos? NEKED! Nem másnak, nem a főnöködnek, nem a gyerekednek, nem a férjednek, anyukádnak…NEKED.
Vagy csak olyan van, amit szeretnél ugyan, de tenni nem igazán teszel érte. Általában így vagyunk sajnos. És nem azért nem teszel érte, mert nem akarsz, vagy mert lusta vagy. Hanem azért, mert nem tudod, hogy mit kellene tenned azért, hogy elérd.
Hiszen annyiszor próbáltad már és folyton feladtad valahol félúton. Vagy még korábban.


A titkod nyitja ott lesz, hogy megtudd:


❓Vajon miért adod fel félúton az álmaidat, céljaidat? Miért nem tudod végigvinni? Vagy miért nem tudod egyáltalán megtenni az első lépést felé? Hol akadsz el újra és újra? És hogyan tudsz túllépni rajta?
Az elmúlt pár napban olyan boldogságos flow állapotban voltam, hogy összeraktam ehhez a témához egy olyan anyagot, amely nemcsak segít megválaszolni ezeket a kérdéseket, de megoldást és konkrét tervet is nyújt a céljaid megvalósításához is. Bármi is legyen az.Annyira nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy ezt majd megosszam Veletek. Mert tudom, hogy segít és kimozdít a tehetetlenség érzéséből. ❤

Álmok-célok-tervek

ÁLMOK-CÉLOK-TERVEK
Gyönyörű hármas számomra. 

Mind nagyon jó, mind nagyon hasznos, de mindegyiknek megvan a maga jelentése és helye. 

Mit is jelentenek az álmok?

Az álmok olyan dolgok, amelyeket évekig (élethosszig) dédelgetünk. Jövőbeli csodás dolgok, amiket egyszer majd szeretnénk megvalósítani. Szuper rajtuk ábrándozni, könnyű őket elképzelni. Szinte érezzük, látjuk őket és magunkat is ebben a világban. 
Az álmok nagyon fontosak. Ezek adják meg az irányt. Hogy mire vágyunk igazán. De attól még, hogy álmodozunk, soha nem fog belőle semmi megvalósulni, ha nem teszünk érte.

A célok az álmokkal szemben arra valók, hogy segítségükkel megvalósíthatjuk az álmainkat. Célokra van szükség. Ezek jelentik a tetteket. Meg kell vizsgálni, hogy mi szükséges ahhoz, hogy elérjem valamelyik kiszemelt álmomat. 
Ezekhez bizony konkrét célokra és tettekre lesz szükség.
A célok már nem annyira szuperek és felemelőek, mint az álmok. Ez a melós része a dolognak. Viszont kikerülhetetlenek. 

És ha tovább szeretnénk bontogatni a dolgot, akkor ahhoz, hogy a céljainkat elérjük, bizony terveket kell készítenünk. Ezek egyszerűen elengedhetetlenek ahhoz, hogy a fókuszunkat meg tudjuk tartani. Gondolok itt éves/negyedéves/havi/heti/napi tervezésre.

Tudom ez elég gázul hangzik. DE NEM AZ (annyira).
Bárki képes rá. Nem kell ám itt 5 oldalas excel táblákra, 100 oldalas nyomtatott dokumentációra gondolni. 

Bárhogy lehet tervezni, ahogy jólesik. Ahogy könnyű. Ha táblázatokat kellene vezetnem, soha az életbe nem csinálnám meg. Viszont a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy a tervezésnek mekkora ereje van. Pedig én nem vagyok (voltam) egy nagy tervezős “típus”.

Hogy számomra is könnyű legyen a tervezés, készítettem magamnak egy heti és egy napi tervezőt is. 

Az éves és negyedéves tervezést pedig egyszerűen az éves naptáramban jegyzem fel. Le tudom bontani, hogy hová szeretnék eljutni az év végére, miket szeretnék megvalósítani és hogy ehhez milyen konkrét lépésekre van szükségem. És így haladok szépen végig az éven. 

A tervezésnél az is nagyon fontos még, hogy azt is be kell tervezni, hogy a tervek nem úgy alakulnak, ahogy eltervezzük! Mint tavaly. 🙂 

De tervezni akkor is csodálatos!

Gondolkodásmódom megváltoztatása? What the f^ck?

Gondolkodásmódunk megváltoztatása nem azt jelenti, hogy hirtelen elkezdünk pozitívan gondolkodni. Hogy mostantól hisszük, hogy minden jó lesz, hiperszuper egyéniségek vagyunk. Ez is természetesen. De ennél sokkal kézzelfoghatóbb dolog kell, hogy tényleg megértsük miről is van szó.

Nemrégiben értettem meg ezt én is igazán. Volt egy dolog, amiben nem igazán sikerült jobb lennem. Folyton ugyanazokat a köröket futottam, nem jutottam előre. Tudtam, hogy valamit tennem kell, de nem tudtam mit. Azt is tudtam, hogy változtatnom kell, de nem tudtam mit.

A gyereknevelésről van szó esetemben. Mindig is nehéznek tartottam, soha nem éreztem, hogy jó anya vagyok. Igazából, majdhogynem sajnáltam a gyerekeket, hogy ilyen anya jutott nekik. Komolyan és ezt még néha ki is mondtam. Sokszor elhagyta a számat, hogy a gyereknevelés a legnehezebb dolog a világon. Főleg a kiskamaszokkal nehéz, mert nem fogadnak szót, feleselnek, nem tanulnak, bezárkóznak stb…

És csak álltam értetlenül és nem tudtam javítani a helyzeten. A legbelsőbb vágyam pedig mindig is az volt, hogy szeretném jó anyának érezni magam.

Aztán rájöttem a dolog nyitjára, egy bazi nagy veszekedés után. Meg kell változtatnom a gondolkodásmódomat. És elsősorban nem reagálni az eseményekre. Eddig mindig ez történt: nem tanulnak, dühös lettem, veszekedés. Röviden így nézett ki a folyamat. És mindig csak kezeltem a problémát. Tehát próbáltam nem (annyira) dühösnek lenni.

Közben pedig abszolút az alapoknál kellett volna kezdenem. Ma azon vagyok, hogy alapjában változtassam meg a gyereknevelésről vallott gondolataimat:

A gyereknevelés csodás és rengeteg öröm van benne. Nem a gyerekek nevelése a cél, hanem ezeknek a kis embereknek segíteni, hogy megtanuljanak szárnyallni, hogy megismerjék magukat és a világot. Hogy meglássák a szépségeket és ami a legfontosabb tényleg, hogy bízzanak magukban, lássák meg a lehetőségeket, próbálják ki magukat. Érezzék a támogató szeretetet.

Persze most elkezdhetném vádolni magam, hogy erre miért nem jöttem rá korábban, hiszen minden “normális” anya így születik, hogy ezt tudja. Foghatnám a múltamra, hogy nem tanultam meg, mert ezek az értékek náluk nem igazán voltak terítéken. De nem fogom. Inkább örülök annak, hogy rájöttem és eszerint fogom a továbbiakban megélni az anyaságom.

Persze biztosan lesznek ezentúl is bosszankodások egy-egy rosszabb jegy, vagy egy kupis szoba után, de ezentúl arra fogok gondolni, hogy ez mind a gyereknevelés szerves része és hogy ezek csak mind figyelmeztetnek arra, hogy itt még mindig van tanulnivalóm.

Mi is az a manifesztáció?

A manifesztáció azt jelenti, hogy ha nagyon szeretnénk valamit elérni és sokszor megjelenik a gondolatainkban, akkor az megvalósul.

Na de senki ne gondoljon itt semmiféle csiribí-csiribára! Azért nem úgy van ám az, hogy csak gondolunk-gondolunk jó erősen, aztán hirtelen csak az ölünkbe pottyan. Bár kétség kívül nem lenne rossz buli, de sajnos ez nem így működik.

Ahhoz, hogy azok a dolgok megvalósuljanak, amit nagyon szeretnénk, tettekre van szükség. Apró tettekre, amit nap, mint nap megteszünk célunk elérése érdekében.

Fontos, hogy amikor manifesztálni szeretnénk valamit, akkor azok az álmok nagyon nagy álmok legyenek. Olyan álmok, amelyek igazán lázba hoznak minket. Amitől, csak ha rá gondolunk, szinte elmosolyodunk. Azért kell, hogy ezek az álmok nagy álmok legyenek, mert akkor még jobban fognak minket húzni affelé, hogy megvalósítsuk őket.

Készíthetünk “vision boardokat”, amik képeket tartalmaznak az álmainkról. Utazásról, csodálatos házról, autókról, sok pénzről, izmos, egészséges testről, űrutazásról, bármiről.

Viszont azt nagyon fontos szem előtt tartani, hogy hiába tesszük ki ezeket a képeket, maguktól nem fognak megvalósulni. Ahogy már írtam, tettek kellenek a megvalósításukhoz. És ezeket a tetteket kell minden nap vizualizálni, látni, tudni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elérd ezeket a célokat.

Ha például az a célod, hogy sok pénzed legyen, akkor tudnod kell azt is, hogy hogyan érd el ezt. Látnod kell magad előtt a lépéseket és azt, hogy megteszed őket. Nap mint nap. Lásd magad előtt, hogy veszed ezeket az akadályokat, megoldod őket, sőt, jól megoldod őket. És érezd magad büszkének, hogy képes vagy megoldani őket.

Lásd magad előtt az utat, a fejlődést. Ne csak a végcélt tartsd szem előtt, hanem az oda vezető utat. Akkor lesz csak igazán sikeres a manifesztáció.

Ha szeretnél még többet megtudni, talán ez is érdekes lesz számodra:

Vagy ez:

Az álmok nem egyenlők a célokkal. Nagyon nem!

Ha az álmok és a célok nem ugyanazok, akkor mégis mi a különbség a kettő között? A dolog nagyon egyszerű.

Az álmok olyan dolgok, amelyek izgatottsággal töltenek el, ha rágondolsz, ami feltölt, ami energizál, amikor eszedbe jut. Becsukod a szemed, képes vagy elképzelni. Látod magad előtt az egészet, akkor is, ha nem tárgyról van szó.

Látod, hogy milyen, mekkora, milyen színű, meg tudod fogni, érzed minden porcikáddal. Pozitív érzések párosulnak hozzá, de annyira, hogy már akkor mosolyogsz, vagy nevetsz, amikor csak rágondolsz.

Milyen álmaink lehetnek? Páldául, hogy végre beiratkozol egy olyan tanfolyamra, amivel mindig is foglalkozni szeretnél, vagy hogy olyan egészséges és fitt tested van, amitől iszonyat magabiztossá válsz, vagy látod magad előtt a családodat, ahogy együtt vannak és szeretik egymást, vagy kiadod azt a könyvet, amit már évek óta szeretnél, vagy összeszeded végre a bátorságodat és kipróbálod magad külföldön. Bármilyen álmunk lehet. Ez mindenkinek más. A lényeg, hogy csak a tiéd. És másokat nem fog lázba hozni (annyira), mint téged.

Ezzel szemben a célok már kicsit nehezebb dió. A célok igazán azok az apró, vagy nagyobb lépések, amiket az álmaink elérése érdekében teszünk. Igazából azok a dolgok, amelyeket meg kell tennünk. Olyan dolgokat is, amihez nincs kedvünk, vagy bátorságunk. Ha a célokra gondolunk, már nem vagyunk annyira motiváltak. Viszont fontos, hogy megtegyük őket, még akkor is, ha nehéz, vagy kényelmetlen.

A (rövidebb távú) céljaink vezetnek el bennünket az álmainkhoz. Egyik nélkül nincs a másik. Ahhoz, hogy elérjünk valamit, ami fontos nekünk, ahhoz bizony tennünk kell. Nem is keveset. A jó hír viszont az, hogy semmi sem lehetetlen. Ha felülkerekedünk a félelmeinket és megtesszük az álmunkhoz vezető lépéseket, akkor nyert ügyünk van. Vagy lesz! 🙂

Kérem  az ÉLETHIVATÁS ingyenes munkafüzetet!

Maradjunk kapcsolatban a továbbiakban is. Olvass a legújabb önismereti és karrier tippekről, személyes történetekről és mindenről, ami az egyéni fejlődésünket szolgálja.