Azt hiszem a pocsolyában való tapicskolás abbahagyásának a legjobb módszere, ha áthelyezzük a fókuszt.

„Ja, hogy ennyi!!! Köszi, akkor máris áthelyezem a fókuszt.” 🙂

Igen, tudom ez úgy hangzik, mintha ilyen egyszerű lenne. Hidd el, tudom, hogy nem az. Amikor valamiben fejtetőig vagyunk érzelmileg, akkor ott nehéz csak úgy áthelyezni a fókuszt.
Nehéz, de nem lehetetlen. Szerintem minden ott kezdődik, hogy elfogadod a jelenlegi helyzetet. Oké, ez van. Nem bántod magad miatta, nem teszel megjegyzéseket, egyszerűen elfogadod. Most ez van.
Aztán miután ez sikerült – de tényleg! Nem csak úgy, hogy azt akarod, hinni, hogy sikerült, közben meg még nem – , elkezdheted áthelyezni a fókuszt a fájdalomról a megoldásra.

Ne tedd fel többé a kérdést kérlek, hogy ez, miért pont Veled történt meg, vagy hogy hogyhogy ide kerültél újra? Ezt hagyd. Ezekek a kérdéseknek nincs értelme.
Annak van értelme, hogy jó kérdéseket teszel fel ezután. Például:
Mit tudok annak érdekében tenni, hogy kikerüljek ebből a helyzetből?
Vagy, ha ez könnyebb (nekem inkább ez vált be), elfogadod a helyzeted, magadhoz öleled, felteszed a jó kérdést ÉS új célokat helyezel kilátásba.

Azzal, hogy célokat tűzöl ki, máris áthelyezheted a fókuszod. Őszintén azt gondolom, hogy az életünk mozgatórugója az, hogy jól érezzük magunkat és hogy folyamatosan olyan külső ÉS BELSŐ célokat tűzünk ki, amelyek számukra fontosak. Amik építenek bennünket.
Érzelmileg akkor fogsz kikerülni a saját korlátaidból, gödreidből, ha belső célokat is kitűzöl. Ez kicsit spirituálisnak hangozhat (az is), de megkerülhetetlenek.

Egyszerűen ahhoz, hogy venni tudjuk életünk akadályait, elkerülhetetlen a belső munka. Hiába nem hiszel benne, hiába gondolod esetleg, hogy ez hülyeség, akkor is így van. Az utad azonban könnyebb lesz, ha elhiszed ezt. 🙂

Hogy mit is értek belső munkán?
Azt, hogy meg kell tanulnunk azt, hogy hogyan ne ragadjunk a múltban, vagy hogy hogyan ne aggódjunk a jövőn. Minden fájdalmunknak ez a 2 dolog az okozója. Ha nem vagy boldog, vagy a múltban vagy, vagy a jövőben. Ebbe most jobban nem tudok itt belemenni, de majd lehet, hogy írok róla. Nekem is sokat segített és segít most is ez a saját belső munkám.

De a lényegre visszatérve, nagyon fontos az örömteli életünkhöz, hogy legyenek céljaink. Olyanok, amelyek fontosak és amelyek örömöt hoznak az életünkbe. Tedd a szívedre a kezed kérlek. Neked most van célod? Van olyan dolog, amiért nap, mint nap teszel? Ami igazán fontos? NEKED! Nem másnak, nem a főnöködnek, nem a gyerekednek, nem a férjednek, anyukádnak…NEKED.
Vagy csak olyan van, amit szeretnél ugyan, de tenni nem igazán teszel érte. Általában így vagyunk sajnos. És nem azért nem teszel érte, mert nem akarsz, vagy mert lusta vagy. Hanem azért, mert nem tudod, hogy mit kellene tenned azért, hogy elérd.
Hiszen annyiszor próbáltad már és folyton feladtad valahol félúton. Vagy még korábban.

A titkod nyitja ott lesz, hogy megtudd:

❓Vajon miért adod fel félúton az álmaidat, céljaidat? Miért nem tudod végigvinni? Vagy miért nem tudod egyáltalán megtenni az első lépést felé? Hol akadsz el újra és újra? És hogyan tudsz túllépni rajta?
Az elmúlt pár napban olyan boldogságos flow állapotban voltam, hogy összeraktam ehhez a témához egy olyan anyagot, amely nemcsak segít megválaszolni ezeket a kérdéseket, de megoldást és konkrét tervet is nyújt a céljaid megvalósításához is. Bármi is legyen az.Annyira nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy ezt majd megosszam Veletek. Mert tudom, hogy segít és kimozdít a tehetetlenség érzéséből. ❤

ÁLMOK-CÉLOK-TERVEK
Gyönyörű hármas számomra. 

Mind nagyon jó, mind nagyon hasznos, de mindegyiknek megvan a maga jelentése és helye. 

Mit is jelentenek az álmok?

Az álmok olyan dolgok, amelyeket évekig (élethosszig) dédelgetünk. Jövőbeli csodás dolgok, amiket egyszer majd szeretnénk megvalósítani. Szuper rajtuk ábrándozni, könnyű őket elképzelni. Szinte érezzük, látjuk őket és magunkat is ebben a világban. 
Az álmok nagyon fontosak. Ezek adják meg az irányt. Hogy mire vágyunk igazán. De attól még, hogy álmodozunk, soha nem fog belőle semmi megvalósulni, ha nem teszünk érte.

A célok az álmokkal szemben arra valók, hogy segítségükkel megvalósíthatjuk az álmainkat. Célokra van szükség. Ezek jelentik a tetteket. Meg kell vizsgálni, hogy mi szükséges ahhoz, hogy elérjem valamelyik kiszemelt álmomat. 
Ezekhez bizony konkrét célokra és tettekre lesz szükség.
A célok már nem annyira szuperek és felemelőek, mint az álmok. Ez a melós része a dolognak. Viszont kikerülhetetlenek. 

És ha tovább szeretnénk bontogatni a dolgot, akkor ahhoz, hogy a céljainkat elérjük, bizony terveket kell készítenünk. Ezek egyszerűen elengedhetetlenek ahhoz, hogy a fókuszunkat meg tudjuk tartani. Gondolok itt éves/negyedéves/havi/heti/napi tervezésre.

Tudom ez elég gázul hangzik. DE NEM AZ (annyira).
Bárki képes rá. Nem kell ám itt 5 oldalas excel táblákra, 100 oldalas nyomtatott dokumentációra gondolni. 

Bárhogy lehet tervezni, ahogy jólesik. Ahogy könnyű. Ha táblázatokat kellene vezetnem, soha az életbe nem csinálnám meg. Viszont a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy a tervezésnek mekkora ereje van. Pedig én nem vagyok (voltam) egy nagy tervezős „típus”.

Hogy számomra is könnyű legyen a tervezés, készítettem magamnak egy heti és egy napi tervezőt is. 

Az éves és negyedéves tervezést pedig egyszerűen az éves naptáramban jegyzem fel. Le tudom bontani, hogy hová szeretnék eljutni az év végére, miket szeretnék megvalósítani és hogy ehhez milyen konkrét lépésekre van szükségem. És így haladok szépen végig az éven. 

A tervezésnél az is nagyon fontos még, hogy azt is be kell tervezni, hogy a tervek nem úgy alakulnak, ahogy eltervezzük! Mint tavaly. 🙂 

De tervezni akkor is csodálatos!

Gondolkodásmódunk megváltoztatása nem azt jelenti, hogy hirtelen elkezdünk pozitívan gondolkodni. Hogy mostantól hisszük, hogy minden jó lesz, hiperszuper egyéniségek vagyunk. Ez is természetesen. De ennél sokkal kézzelfoghatóbb dolog kell, hogy tényleg megértsük miről is van szó.

Nemrégiben értettem meg ezt én is igazán. Volt egy dolog, amiben nem igazán sikerült jobb lennem. Folyton ugyanazokat a köröket futottam, nem jutottam előre. Tudtam, hogy valamit tennem kell, de nem tudtam mit. Azt is tudtam, hogy változtatnom kell, de nem tudtam mit.

A gyereknevelésről van szó esetemben. Mindig is nehéznek tartottam, soha nem éreztem, hogy jó anya vagyok. Igazából, majdhogynem sajnáltam a gyerekeket, hogy ilyen anya jutott nekik. Komolyan és ezt még néha ki is mondtam. Sokszor elhagyta a számat, hogy a gyereknevelés a legnehezebb dolog a világon. Főleg a kiskamaszokkal nehéz, mert nem fogadnak szót, feleselnek, nem tanulnak, bezárkóznak stb…

És csak álltam értetlenül és nem tudtam javítani a helyzeten. A legbelsőbb vágyam pedig mindig is az volt, hogy szeretném jó anyának érezni magam.

Aztán rájöttem a dolog nyitjára, egy bazi nagy veszekedés után. Meg kell változtatnom a gondolkodásmódomat. És elsősorban nem reagálni az eseményekre. Eddig mindig ez történt: nem tanulnak, dühös lettem, veszekedés. Röviden így nézett ki a folyamat. És mindig csak kezeltem a problémát. Tehát próbáltam nem (annyira) dühösnek lenni.

Közben pedig abszolút az alapoknál kellett volna kezdenem. Ma azon vagyok, hogy alapjában változtassam meg a gyereknevelésről vallott gondolataimat:

A gyereknevelés csodás és rengeteg öröm van benne. Nem a gyerekek nevelése a cél, hanem ezeknek a kis embereknek segíteni, hogy megtanuljanak szárnyallni, hogy megismerjék magukat és a világot. Hogy meglássák a szépségeket és ami a legfontosabb tényleg, hogy bízzanak magukban, lássák meg a lehetőségeket, próbálják ki magukat. Érezzék a támogató szeretetet.

Persze most elkezdhetném vádolni magam, hogy erre miért nem jöttem rá korábban, hiszen minden „normális” anya így születik, hogy ezt tudja. Foghatnám a múltamra, hogy nem tanultam meg, mert ezek az értékek náluk nem igazán voltak terítéken. De nem fogom. Inkább örülök annak, hogy rájöttem és eszerint fogom a továbbiakban megélni az anyaságom.

Persze biztosan lesznek ezentúl is bosszankodások egy-egy rosszabb jegy, vagy egy kupis szoba után, de ezentúl arra fogok gondolni, hogy ez mind a gyereknevelés szerves része és hogy ezek csak mind figyelmeztetnek arra, hogy itt még mindig van tanulnivalóm.

A manifesztáció azt jelenti, hogy ha nagyon szeretnénk valamit elérni és sokszor megjelenik a gondolatainkban, akkor az megvalósul.

Na de senki ne gondoljon itt semmiféle csiribí-csiribára! Azért nem úgy van ám az, hogy csak gondolunk-gondolunk jó erősen, aztán hirtelen csak az ölünkbe pottyan. Bár kétség kívül nem lenne rossz buli, de sajnos ez nem így működik.

Ahhoz, hogy azok a dolgok megvalósuljanak, amit nagyon szeretnénk, tettekre van szükség. Apró tettekre, amit nap, mint nap megteszünk célunk elérése érdekében.

Fontos, hogy amikor manifesztálni szeretnénk valamit, akkor azok az álmok nagyon nagy álmok legyenek. Olyan álmok, amelyek igazán lázba hoznak minket. Amitől, csak ha rá gondolunk, szinte elmosolyodunk. Azért kell, hogy ezek az álmok nagy álmok legyenek, mert akkor még jobban fognak minket húzni affelé, hogy megvalósítsuk őket.

Készíthetünk „vision boardokat”, amik képeket tartalmaznak az álmainkról. Utazásról, csodálatos házról, autókról, sok pénzről, izmos, egészséges testről, űrutazásról, bármiről.

Viszont azt nagyon fontos szem előtt tartani, hogy hiába tesszük ki ezeket a képeket, maguktól nem fognak megvalósulni. Ahogy már írtam, tettek kellenek a megvalósításukhoz. És ezeket a tetteket kell minden nap vizualizálni, látni, tudni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elérd ezeket a célokat.

Ha például az a célod, hogy sok pénzed legyen, akkor tudnod kell azt is, hogy hogyan érd el ezt. Látnod kell magad előtt a lépéseket és azt, hogy megteszed őket. Nap mint nap. Lásd magad előtt, hogy veszed ezeket az akadályokat, megoldod őket, sőt, jól megoldod őket. És érezd magad büszkének, hogy képes vagy megoldani őket.

Lásd magad előtt az utat, a fejlődést. Ne csak a végcélt tartsd szem előtt, hanem az oda vezető utat. Akkor lesz csak igazán sikeres a manifesztáció.

Ha szeretnél még többet megtudni, talán ez is érdekes lesz számodra:

Vizualizáció 1. rész

Vizualizáció 2. rész

Ha az álmok és a célok nem ugyanazok, akkor mégis mi a különbség a kettő között? A dolog nagyon egyszerű.

Az álmok olyan dolgok, amelyek izgatottsággal töltenek el, ha rágondolsz, ami feltölt, ami energizál, amikor eszedbe jut. Becsukod a szemed, képes vagy elképzelni. Látod magad előtt az egészet, akkor is, ha nem tárgyról van szó.

Látod, hogy milyen, mekkora, milyen színű, meg tudod fogni, érzed minden porcikáddal. Pozitív érzések párosulnak hozzá, de annyira, hogy már akkor mosolyogsz, vagy nevetsz, amikor csak rágondolsz.

Milyen álmaink lehetnek? Páldául, hogy végre beiratkozol egy olyan tanfolyamra, amivel mindig is foglalkozni szeretnél, vagy hogy olyan egészséges és fitt tested van, amitől iszonyat magabiztossá válsz, vagy látod magad előtt a családodat, ahogy együtt vannak és szeretik egymást, vagy kiadod azt a könyvet, amit már évek óta szeretnél, vagy összeszeded végre a bátorságodat és kipróbálod magad külföldön. Bármilyen álmunk lehet. Ez mindenkinek más. A lényeg, hogy csak a tiéd. És másokat nem fog lázba hozni (annyira), mint téged.

Ezzel szemben a célok már kicsit nehezebb dió. A célok igazán azok az apró, vagy nagyobb lépések, amiket az álmaink elérése érdekében teszünk. Igazából azok a dolgok, amelyeket meg kell tennünk. Olyan dolgokat is, amihez nincs kedvünk, vagy bátorságunk. Ha a célokra gondolunk, már nem vagyunk annyira motiváltak. Viszont fontos, hogy megtegyük őket, még akkor is, ha nehéz, vagy kényelmetlen.

A (rövidebb távú) céljaink vezetnek el bennünket az álmainkhoz. Egyik nélkül nincs a másik. Ahhoz, hogy elérjünk valamit, ami fontos nekünk, ahhoz bizony tennünk kell. Nem is keveset. A jó hír viszont az, hogy semmi sem lehetetlen. Ha felülkerekedünk a félelmeinket és megtesszük az álmunkhoz vezető lépéseket, akkor nyert ügyünk van. Vagy lesz! 🙂

Itt az év eleje, ilyenkor mindenki őrült módon teszi az újévi fogadalmakat. Vagy talán mégsem? Sokkal eredményesebb lenne, ha a célkitűzéseket nem az év első napjához ütemeznénk. Célokat kitűzni bármikor lehet. Nem kell megvárni az év végét, vagy az év elejét.

A legnagyobb hiba, amit általában ilyenkor elkövetünk, hogy csak kitűzzük a célokat, de nem tekintünk vissza az előző hónapokra, évekre.

Pedig a célkitűzés itt kezdődik. Nagyon fontos megvizsgálni, hogy

– Milyen hibákat vétettünk az elmúlt időszakban?- Mit tanultunk ezekből?- Mi az, ami jó volt, amit folytatni szeretnénk a következő évben is?- Mi volt a legnehezebb dolog, amivel sikerült megbirkózni?- Mire vagyunk a legbüszkébbek?
Ha ezeket a kérdéseket megválaszoltad, utána kezdődhet el a célok kitűzése. Mindezek tudatában.

Nagyon sokszor beleestem én is abba a hibába, hogy nem tanultam a hibáimból. Megtörténtek, szomorkodtam miattuk, aztán később ugyanúgy elkövettem őket.

Egy nagyon fontos dologra sikerült rájönnöm az elmúlt időszakban. A leckét annyiszor fogom megkapni, amíg meg nem tanulom. Hiába szeretnék én valamit nagyon-nagyon, ha nem jól állok hozzá a dologhoz, akkor nem fog sikerülni.

Ezért nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk a hibáinkat. Miért nem sikerült valami? Mi volt az oka? Hogyan lehetett volna másképp?
A kérdésekre néha nem egyszerű megtalálni a válaszokat. Időt kell szánni rá. De ha megvan, akkor biztos lehetsz benne, ha újra felmerülnek hasonló szituációk, már helyesen fogsz cselekedni. Vagy legalábbis nem úgy, mint eddig. 🙂 De tudni fogod a válaszokat.

Azt javaslom, hogy nézd át a telefonod képeit az elmúlt időszakról. Mivel év elején vagyunk, így nézd át az elmúlt 1 éved képeit.  De tényleg pörgesd végig, én is azt hittem, hogy ez tök hülyeség, de nem! Hidd el, olyan dolgok is lesznek, amire már nem is emlékszel.

Nézd át a képeket és gondolkodj el egy picit: mi volt az, ami jó volt és folytatni szeretnél, mi volt az, amit nem szerettél. Ha ezt megteszed, már tisztább képed lesz arról, hogy merre érdemes tovább haladnod.

Neked vannak olyan kis emlékeztetőid, amit ha elolvasol segít helyre rakni a gondolataidat? Vagy segít emlékezni, hogy mi a legfontosabb számodra?

Lehet ez 1-1 szó ,vagy akár hosszabb kifejezés. Bizonyos életszakaszokban különböző dolgok lehetnek a legfontosabbak, így ezek a szavaink is változhatnak. Nézzünk is néhány példát, mik is lehetnek ezek:

• Meg tudod csinálni
• Haladj tovább előre
• Bátorság
• Szeretet
• Csak tedd meg

És sorolhatnánk tovább ezeket a kifejezéseket. A lényeg, hogy legyenek ezek rövidek és sokat jelentsenek Neked. A legjobb, ha olyan helyekre írod ki, ahol naponta többször is rápillanthatsz, hogy mindig emlékeztessen téged.

Tedd akár az éjjeli szekrényedre, a hűtőre, írd fel a tükörre. Haladó verzió: akár tetoválás is készülhet belőle. Bár elsősorban nem ezt ajánlom, de sokan élnek vele. Ezek nem divatszavak, hanem igazi jelentéssel bíró kifejezések, amelyek az életednek egy bizonyos szakaszában, vagy mindig segítségedre lehetnek.

Amikor úgy érezzük, hogy beleragadtunk egy rossz párkapcsolatba, vagy egy stresszes munkába, esetleg a testünkkel kapcsolatban is érezhetünk így, ha például nem sikerül elérni a vágyott súlyt stb…

A legfontosabb dolog, amit ezzel kapcsolatban tudni kell. Ez nem egy rossz dolog, nem kell megijedni. Amikor azt érezzük, hogy benne ragadtunk valamiben, az csak egy JEL. A testünk jelzése, hogy valamit tennünk kell.

Ugyanolyan jelzés, mint amikor a testünk jelez, hogy éhesek vagyunk, vagy szomjasak, vagy éppen fázunk. Ezt is jelzi a testünk. Jelez és nekünk tennünk kell valamit. De mit is jelez számunkra ilyenkor a testünk?

Azt jelzi, hogy szükségünk van az adott területen a FEJLŐDÉSRE, növekedésre. Valami újdonságra. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az adott területen megállt a fejlődés. Mit tudunk ilyenkor tenni?

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy:

-Mit tudok most annak érdekében tenni, hogy fejlődjek az adott területen? Hogy javítsak a munkakörülményeimen, hogy feldobjam a párkapcsolatomat, hogy lefogyjak stb…

Nagyon sok mindent tehetünk a fejlődésért. És itt nem kell nagy dolgokra gondolni ám! Nézzünk csak néhány példát!

• Beszélj a főnököddel, hogy neked ez a munka így stresszes
• Iratkozz be egy tanfolyamra
• Olvass könyveket
• Hallgass, nézz motiváló videókat
• Járj el közösségekbe
• Randizz a férjeddel

Ilyen és ehhez hasonló apró kis megoldásokkal megszüntetheted a beragadás érzését. Tudatosnak kell lenni, figyelni a jelzéseket. Nem megijedni, hanem cselekedni.

Rengeteget tanulhattunk 2020-ban. Az év elején mindenki hatalmas izgatottsággal vetette bele magát 2020-ba. Nem sokáig tartott a lelkesedés.

Jött a covid és mindent megváltoztatott. Erről most nem szeretnék írni, mindenkinek megvan a maga véleménye a járványról.

A járvány ellenére azonban nekem nagyon fontos év volt 2020. Rengeteget tanultam. Felépítettem egy online webshopot a nulláról úgy, hogy év végére szépen hozta már az eredményeket. De közben rá kellett jönnöm, hogy nem ez az én utam.

2020 nekem az önismeretről, az önelfogadásról, önfejlesztésről szólt. Talán kicsit az önszeretetről is. Mélyre ástam magamban és sok dologra rájöttem. Miért nem megy valami, miért érzem azt, amit érzek? Mit is akarok én valójában? Miért akarok már megint változtatni? Miért kezdem megint újra?

Rájöttem, hogy az elmúlt 1-2 évben tévúton jártam. Vagyis próbálgattam magam. De nem jó irányban. Halogattam. Azért hoztam létre webshopokat, hogy időt nyerjek magamnak ahhoz, hogy rájöjjek mivel is szeretnék foglalkozni. Hosszú hetek és hónapok kellettek ehhez, de végre összeszedtem a bátorságomat és léptem.

Nagyon nagy bátorság kellett ahhoz, hogy azt mondjam, abbahagyom a 2 új webshopom vezetését és azt a foglalkozást is, amivel csaknem 10 évig foglalkoztam.

2021-ben új vizekre evezek, teljesen újakra. Nagyon izgatott vagyok. Nagyon sok tanulás, fejlődés, próbálkozás, bénázás, elbukás, felállás, folytatás fog következni. De elkötelezett vagyok és tudom, hogy ezek mind-mind a fejlődés részei.

Szeretnék kiteljesedni a hivatásomban és a magánéletemben is. Emberként, nőként, társként, anyaként, vállalkozóként. Kíváncsian várlak 2021!

Most lehet, hogy felszisszens, hogy ekkora baromságot!! Pedig hidd el, a kudarc igenis lehet a barátunk.

Sokan azért nem mernek változtatni, vagy megvalósítani az álmaikat, vágyaikat, mert már előre félnek attól, hogy mi lesz, ha kudarcot vallanak. Azért valljuk be, ez nem túl jó hozzáállás.

A kudarctól/kudarcoktól nem szabad félni. Sőt! Szeretni kell őket. A kudarcaink által tanulunk és jutunk előre. Ha úgy érzed, hogy valami negatív dolog történik veled, vagy hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelted, SEMMI GOND! Ez csupán a folyamat része.

Céljainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha közben tanulságos leckéket kapunk kudarcok formájában. Gondold inkább azt, hogy a kudarc az a tanítód.

Mit lehet ebből a helyzetből tanulni? Mit nem csináltam jól? Hogyan tudom ezután jobban csinálni. A sikeresség – bármilyen területen – kudarcok sorozata. Úgy is mondhatjuk, hogy a folyamat része. Teljesen természetes.

Sikeresek úgy lehetünk, hogy próbálkozunk, elindulunk, kudarcot vallunk, tanulunk belőle, felállunk, megrázzuk magunkat és ami a legfontosabb,

TOVÁBB FOLYTATJUK!

Sokkal több tudással és tapasztalattal. Ez egy út, nem egy esemény. Azok, akik sikeresek a magánéletükben, vagy a hobbijukban, vagy a sportban, vagy a karrierjükben, azok mind végigmentek ezen a folyamaton. Csak sokan már csak a végeredményt hajlandóak meglátni.

Fel kell tehát készülni, bármibe vágjuk is a fejszénket, hogy bizony lesznek elakadások. Nem is egy. Lesznek könnyebben megoldhatóak és lesznek nehezebben megoldhatóak. Egyetlen lényeg van csupán:

SOHA NEM SZABAD FELADNI!

Hidd el, ha ezt az egy dolgot meg tudod tenni, akkor sikerülni fog. Ahhoz pedig, hogy soha ne add fel olyan dolgot kell csinálni, ami a szívügyünk, ami éltet, amik mi vagyunk. Ha ezt tesszük, akkor meg lesz a motivációnk az egész folyamatra.