Miért nem “csak” egy utazás?

Világ életemben utazni vágytam. Kiskoromban folyton bújtam a földrajz atlaszt, mi hol van, kik élnek ott, milyen a táj, milyen állatok élnek ott. Aztán ahogy nagyobb lettem, valahogy ez a kíváncsiság elmúlt. Vagyis pontosabban nem múlt el, csak elfedte más. A tanulás, a bulizás, a párkapcsolatok, aztán később a család.

Valahogy minden fontosabb volt. És ez így volt rendjén. Aztán ahogy átmentem különböző életszakaszokon (lányból anyává, aztán anyából nővé – erről később még írok) kezdett újra előjönni bennem a vágy az utazásra. Na nem a “bícsen” sütkérezésre gondolok…

És most, hogy itt van (mondhatom, hogy a manifesztációm eredménye), beijedtem tőle. Egy sor nagyon erőteljes korlátozó hitemet kell magam mögött hagynom, hogy meg merjem lépni.

Akinek van gyereke az tudja, hogy kisgyerekkel utazni az nem nyaralás és nem is pihenés. Az kő kemény meló és energia. Mindig ábrándoztam róla, hogy milyen jó lenne kettesben is pihenni. De ez kisgyerekekkel nem volt megoldható számunkra.

Ezt az utazást gyerekek nélkül tervezzük. Először, mióta megszülettek. És ez nagyon ijesztő. Elutazni egy másik országba úgy, hogy ők itthon maradnak… Na ezzel a gondolattal meg kellett birkóznom. Elkezdtek előtörni a “mi van, ha…” típusú gondolatok. Vagyis a félelmeim.

Az elmém elkezdett szórakozni velem. A végén majdnem lemondtam. Napokig dolgoztam ezzel, mire túllendültem. A félelem pont ezt teszi. Megakadályoz abban, hogy megtegyünk olyan dolgokat, amikre vágyunk ugyan, de ismeretlenek számunkra. És ha hagyjuk, soha nem tudunk szintet lépni, ott ragadunk a félelmeinkben dagonyázva.

A múlt évem pedig pontosan erről szólt és pontosan ezt nem akartam újra. Szóval utazunk! 🙂

A másik korlátozó hitem ezzel kapcsolatban a sokunk által ismerős: “Nem engedhetem meg magamnak.” szöveg. Ez nekem nagyon erősen jelen van, még a gyerekkoromból hozom és keményen dolgozok rajta.

Sokszor előfordul az, hogy valamiről azt hisszük, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Aztán mégis megtesszük, meglépjük és kiderül, hogy mégis megengedhetjük. Megtesszük és nem történik semmi. Úgy értem ugyanúgy megy tovább minden. Sokszor észre sem vesszük a kasszánkon. (kisebb dolgokra gondolok itt inkább)

De mégis olyan mélyen ott van az a hit. Mert megszoktuk. És tele vagyunk ilyen felesleges korlátozó “szokásokkal”, mintákkal.

És akkor még ott van az a cukiság is, hogy félek a repüléstől. Igazából, ha jól belegondolunk, nem is igazán a repüléstől félünk, hanem csak nem szoktuk meg. Az ismeretlentől félünk.

Sokszor azt hisszük, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem érdemeljük meg, hogy nem vagyunk képesek/érdemesek rá, hogy félünk tőle és még sorolhatnám. A helyzet azonban az, hogy ez csak akkor derül ki, ha megtesszük. És ez kényelmetlenséggel, akár frusztrációval járhat az elején. Aztán ezt is megszokjuk, hogy mégis megérdemeljük, képesek vagyunk, megengedhetjük stb…Minden így működik. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk (ez mindenkinek mást jelent), az kell, hogy feszegessük a határainkat, sőt lépjünk túl mindig egy picit. Csináljunk olyan dolgokat, amiket eddig nem.

Sőt! Élvezzük azokat.

Így történt hát, hogy utazunk. Ketten a férjemmel. 22. “járási” (tudom, durván hangzik) évfordulónkra ajándékba. Csak mert a 20.-at elmosta a Covid. És a 21.-et is.

41 éves vagyok. A gyerekek már nem igényelnek állandó jelenlétet. Mire várjunk? Erőm és energiám teljében érzem magam. És a férjem is. És ennyi év után is vágyunk kettesben lenni. Megérdemeljük, képesek vagyunk és megengedjük magunknak.

Mi a csuda az a manifesztáció?

Lehet, hogy nem is tudsz róla, de Te is csinálod. Egész életünkben manifesztálunk.

Lehet, hogy tudat alatt, de az is lehet, hogy tudatosan. 🙂

Ha nagyon röviden és egyszerűen akarnám megfogalmazni, a manifesztáció vágyainkat és a hozzá kapcsolódó tetteinket jelenti. 

Nézzük meg pontosan mit is jelent ez. A manifesztáció egy folyamat és egy csomó dolgot magába foglal. A lényeg azonban az, hogy bármit, amit elképzelünk, azt megteremthetjük a fizikai valóságban is. 

Tehát, ha én például könyvet szeretnék írni, akkor nem elég vágyakoznom rá. Nem elég elképzelni, gondolataimban dédelgetni, hogy egyszer majd csak megvalósul. Jó lenne, de nem így van.

Ahhoz, hogy ez sikerüljön tennem is kell. Nem is keveset, hiszen egyenlőre fogalmam sincs, hogy hogyan is kellene könyvet írni. Mégis, vajon ezért lehetetlen ez számomra? Közel sem. 

Mindösszesen annyi kell, hogy megteszek és megtanulok mindent a könyvírással kapcsolatban. És ha valóban elég mély az elhatározásom, a vágyam, akkor addig fogok dolgozni, amíg egyszer csak ez meg nem valósul. Elvégre az írók is megírták első könyvüket úgy, hogy előtte még soha nem írtak. Ennyi. 🙂

A manifesztációs folyamat során nagyon fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, a céljainkkal, vágyainkat. És azzal, hogy miért is szeretnénk elérni valamit. 

Ha ez megvan, akkor egy rakás korlátozó hiedelmünket kell felülírni ahhoz, hogy ezek ne akadályozzanak bennünket a megvalósításban. 

Meg kell tanulnunk mindent, tapasztalatokat kell szerezzük, néha el kell buknunk, még többet felállnunk és tovább folytatni az utunkat. 

Meg kell erősíteni a hitünket önmagunkban. Nagyon sokszor ez akadályozza meg, hogy elérjük a céljainkat. Nem hiszünk igazán magunkban. A jó hír viszont az, hogy vannak módszerek ennek legyőzésére. 

És ha már tudjuk, hogy mit akarunk és nem korlátozzuk saját előrehaladásunkat, akkor már csak meg kell tudnunk határozni lépésről lépésre, hogy mi mindent kell megtennünk az ügy érdekében. 

Bonyolultan hangzik? Elsőre lehet. De benne lenni csodálatos! Közelebb kerülünk önmagunkhoz, tisztán látjuk magunkat és tetteinket (mit miért csinálunk, vagy miért nem). Elkezdünk hinni magunkban, megnő az önbizalmunk és mindig (remélhetőleg) tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk. 

A manifesztáció nem egy spirituális varázslat. De nem árt, ha hiszel abban, hogy a világ egy csodálatos hely. És nem azért születtünk ide, hogy szenvedjünk. Hanem azért, hogy jól érezzük magunkat és olyan dolgokat csináljunk, amit szeretünk. Hogy nevessünk, hogy szeressünk, hogy tanuljunk és fejlődjünk. 

Ezt kívánom én MINDENKINEK!!!

Kifelé a gödörből lépésről lépésre (ahogy nekem sikerült)

Szeretném megosztani Veletek azokat a dolgokat, amik nekem segítettek kimászni a saját gödrömből, elengedni a félelmeimet, aggódásomat, hátha Nektek is segít majd. Ezek olyan egyszerű dolgok, amikhez semmi sem kell igazán, csak elszántság. És ha végigmész ezeken a pontokon, lehetetlenség, hogy nem fogod sokkal jobban érezni magad. 

  1. Döntsd el, hogy elég volt. 

Néha kell szenvedni és megengedni, hogy fájjon. Kell, hogy megéljük és átengedjük magunkon az érzelmeinket. Ez teljesen természetes. A baj csak akkor van, ha túl sokáig maradunk benne. Ha már úgy vagy, hogy készen állsz elengedni a fájdalmat, DÖNTS! Egyszerűen döntsd el, hogy elég volt, nem szolgál ez már tovább téged és új utakra szeretnél lépni. 

  1. Vállalj felelősséget. 

Az a helyzet, hogy senki nem fog jönni, hogy megmentsen. Senki nem fogja megoldani helyetted. Minden csak rajtad fog múlni. Az is, ha benne maradsz és az is, ha elhatározod, hogy kijössz belőle. Csak TE tudod megtenni ezt, senki más. Ezt kérlek lásd be. 

  1. Válts fókuszt, tűzz ki célokat.

Ha már eldöntötted, hogy bárhogy is, de kikecmeregsz a pocsolyából, tűzz ki magadnak célokat. Legyen egy pozitív jövőképed, amiért elkezdhetsz dolgozni. Ami nagyon fontos Neked. Ez lehet az is, hogy “kimászol a gödörből”. Vagy hogy munkahelyet váltasz, elindítod a vállalkozásodat, visszatalálsz az igazi önmagadhoz…Bármilyen cél lehet, a lényeg, hogy számodra fontos legyen. 

  1. Kezdj el sportolni. 

A sport nem csak a fizikális egészségünkért fontos, de a mentális egészségünkért is. Kikapcsolja az agyat. Egyszerűen nem hagyja, hogy gondolkozz, aggódj. A legjobb, ha szabadtéri a sport, mert akkor még egy csomó oxigén is kerül a szervezetedbe, amitől egyből jobb kedved lesz. Még jobb, ha közösségben sportolsz. Célt és kereteket ad az elhatározásodnak. És a kapcsolódás más emberekkel csodákra képes. Főleg így covid után.

  1. Teremts kapcsolatokat. 

Az egyik legfontosabb tényező, ha jobban akarod érezni magad. A covid elszeparálta az embereket egymástól. Kevesebb lett a személyes találkozás. Találkozz személyesen a barátaiddal, szervezz kirándulást, vagy csatlakozz be valakihez. A legjobb: új barátokat szerezni. Ez mindig lehetséges. Felnőtt korban is. Csak nyitottnak kell lenni hozzá. 

  1. Legyél hálás.

Akkor fogsz tudni “sikeresen” az utadon. Ha nem azt várod, hogy már ott legyél a jövőben, ahol már tuti kánaán minden. Nem. Itt és most is jól kell tudni érezni magad. Hálásnak lenni azért, amid már most is megvan. 

Látod a csodákat az életedben? Val hol laknod? Van mit enned? Vannak ruháid, családtagjaid?  Vagy egy egészséges tested, ami elhozott idáig? Jahh, hogy nem tökéletes?! Mindegy. Szeresd. Kívül belül önmagadat. 

  1. Szeresd azt az embert, aki vagy.

Ez a legnehezebb sokszor, tudom. Hiszen annyira bénák vagyunk. Csúnyák, meg lelki sérültek, meg gyengék, meg bizonytalanok, meg lúzerek…ugye nem kell tovább sorolnom? Mindenkinek megvan a maga hülyesége, amit gondol magáról. A legfontosabb, hogy ezt át tud formálni. Kezdd el megszeretni azt a Nőt, aki vagy. A “hibáiddal” együtt. 

Legyél önmagad legnagyobb támogatója. Mintha önmagad legjobb barátnője lennél. (Tudom ez eléggé szürreálisan hangzik, de ez a titok ahhoz, hogy ne bántsd magad többé azért, mert nem vagy ilyen, vagy olyan, vagy mert nem vagy ott, ahol szeretnél)

  1. Menj ki a szabadba. 

Menj ki és legyél most egy picit másképp a szabadban. Legyél jelen. Halld meg a hangokat: madarakat, autókat, gyerekhangokat. Érezd a szellőt az arcodon. Vegyél észre olyan dolgokat, amiket eddig még nem. Személyes kedvelem: csukd be a szemed és érezd a nap melegét az arcodon. 

Mosolyogj. Figyeld meg, jobb lesz picit? El tudod felejteni az aggódást, negatív érzéseidet? Mert akkor sikerült igazán jelen lenned. 

  1. Legyen egy “túlélő” listád

Legyen egy olyan listád, amihez mindig fordulhatsz, ha nem vagy éppen a legjobb passzban. Amiről biztosan tudod, hogy ha azt csinálod, akkor jobb kedved lesz. Ami kizökkent. Egy (vagy több) személy is lehet ebben a listában, akiről tudod, hogy biztosan számíthatsz rá, ha úgy alakul. 

Személyes listám: zene, tánc, szabadtér, jóga-meditáció, beszélgetni a barátnőimmel, olvasás, séta (kutyával. De anélkül is működik :-)). 

  1. Kérj segítséget. 

Az a helyzet, hogy sokszor annyira elmerülünk a saját érzelmeinkben, hogy nem látjuk reálisan a helyzetet. Hajlamosak vagyunk sokkal rosszabbnak ítélni, mint amilyen valójában. És mivel nem érezzük magunkat túl jól, ezért nem is látjuk a megoldásokat. Magyarul: nem látjuk a fától az erdőt. 

Ne szégyellj segítséget kérni. Akár baráttól, családtagodtól, coachtól, pszichológustól. Már az sokat tud segíteni, ha csak kibeszéled magadból. 

És kérlek legyél türelmes. Önmagaddal és a folyamatoddal kapcsolatban is. 

Ez nem verseny. Nem kell semmit sem bizonyítanod senkinek. Tedd meg csak önmagadért és figyeld a változásokat az életedben.

Kérem  az ÉLETHIVATÁS ingyenes munkafüzetét

Maradjunk kapcsolatban a továbbiakban is. Olvass a legújabb önismereti és karrier tippekről, személyes történetekről és mindenről, ami az egyéni fejlődésünket szolgálja.