Gondolkodásmódunk megváltoztatása nem azt jelenti, hogy hirtelen elkezdünk pozitívan gondolkodni. Hogy mostantól hisszük, hogy minden jó lesz, hiperszuper egyéniségek vagyunk. Ez is természetesen. De ennél sokkal kézzelfoghatóbb dolog kell, hogy tényleg megértsük miről is van szó.

Nemrégiben értettem meg ezt én is igazán. Volt egy dolog, amiben nem igazán sikerült jobb lennem. Folyton ugyanazokat a köröket futottam, nem jutottam előre. Tudtam, hogy valamit tennem kell, de nem tudtam mit. Azt is tudtam, hogy változtatnom kell, de nem tudtam mit.

A gyereknevelésről van szó esetemben. Mindig is nehéznek tartottam, soha nem éreztem, hogy jó anya vagyok. Igazából, majdhogynem sajnáltam a gyerekeket, hogy ilyen anya jutott nekik. Komolyan és ezt még néha ki is mondtam. Sokszor elhagyta a számat, hogy a gyereknevelés a legnehezebb dolog a világon. Főleg a kiskamaszokkal nehéz, mert nem fogadnak szót, feleselnek, nem tanulnak, bezárkóznak stb…

És csak álltam értetlenül és nem tudtam javítani a helyzeten. A legbelsőbb vágyam pedig mindig is az volt, hogy szeretném jó anyának érezni magam.

Aztán rájöttem a dolog nyitjára, egy bazi nagy veszekedés után. Meg kell változtatnom a gondolkodásmódomat. És elsősorban nem reagálni az eseményekre. Eddig mindig ez történt: nem tanulnak, dühös lettem, veszekedés. Röviden így nézett ki a folyamat. És mindig csak kezeltem a problémát. Tehát próbáltam nem (annyira) dühösnek lenni.

Közben pedig abszolút az alapoknál kellett volna kezdenem. Ma azon vagyok, hogy alapjában változtassam meg a gyereknevelésről vallott gondolataimat:

A gyereknevelés csodás és rengeteg öröm van benne. Nem a gyerekek nevelése a cél, hanem ezeknek a kis embereknek segíteni, hogy megtanuljanak szárnyallni, hogy megismerjék magukat és a világot. Hogy meglássák a szépségeket és ami a legfontosabb tényleg, hogy bízzanak magukban, lássák meg a lehetőségeket, próbálják ki magukat. Érezzék a támogató szeretetet.

Persze most elkezdhetném vádolni magam, hogy erre miért nem jöttem rá korábban, hiszen minden “normális” anya így születik, hogy ezt tudja. Foghatnám a múltamra, hogy nem tanultam meg, mert ezek az értékek náluk nem igazán voltak terítéken. De nem fogom. Inkább örülök annak, hogy rájöttem és eszerint fogom a továbbiakban megélni az anyaságom.

Persze biztosan lesznek ezentúl is bosszankodások egy-egy rosszabb jegy, vagy egy kupis szoba után, de ezentúl arra fogok gondolni, hogy ez mind a gyereknevelés szerves része és hogy ezek csak mind figyelmeztetnek arra, hogy itt még mindig van tanulnivalóm.